Ismerd meg a történetet, ahol a bátorság legyőzte a félelmet!
1956 októberében a magyar nép – diákok, munkások, és közönséges emberek – összefogott a szabadságért. Kattints az eseményekre, és ismerd meg, mi történt!

Egyetemista fiatalok összeültek, mert megelégelték, hogy nem élhetnek szabadon. Írtak egy 16 pontból álló listát, amiben olyan dolgokat kértek, mint a szabad választások vagy hogy a szovjet katonák menjenek haza. Ez a bátor lépés indította el az eseményeket.

Másnap a diákokhoz csatlakoztak a gyári munkások és az utcán sétáló emberek is. Hatalmas tömeg vonult a Bem-szoborhoz. Nem verekedni akartak, hanem békésen megmutatni, hogy a magyarok összefognak a szabadságért. Itt vágták ki először a címert a zászló közepéből, ami a forradalom jelképe lett.

Estére már százezer ember gyűlt össze a Parlament előtt. Sötét volt, ezért az emberek újságokat gyújtottak meg, hogy világítsanak. Nagy Imrét, a népszerű politikust kérték, hogy beszéljen hozzájuk. Mindenki érezte, hogy valami hatalmas dolog van készülőben.

A tömeg a Magyar Rádióhoz ment, hogy beolvassák a követeléseiket, de az épületet védő fegyveresek lőni kezdtek a népre. Ekkor dördültek el az első lövések. Eközben a város másik pontján a dühös emberek ledöntötték az elnyomást jelképező óriási, nehéz Sztálin-szobrot.

A kormány vezetői megijedtek és behívták a szovjet (orosz) hadsereget. Hatalmas, félelmetes tankok gördültek be Budapest utcáira. A magyar emberek azonban nem futottak el: barikádokat (torlaszokat) építettek az utcákon, és megpróbálták megállítani őket.

Egy békés, zászlókkal felvonuló tömegre a Parlamentnél hirtelen, figyelmeztetés nélkül lőni kezdtek a háztetőkről. Nagyon sok ártatlan ember veszítette életét ezen a napon. Ez a szörnyűség még jobban megerősítette a magyarokat abban, hogy nem adják fel a harcot.

Súlyos harcok törtek ki a forradalmárok és a pártközpontot védő fegyveresek között. Ugyanebben az időszakban bátor katonák kiszabadították fogságából Mindszenty József bíborost, a magyar egyház fejét, akit a gonosz rendszer korábban igazságtalanul börtönzött be.

Nagy Imre, az új miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország kilép a szovjet katonai szövetségből, és semleges ország lesz – pontosan úgy, mint Ausztria. Ez azt jelentette volna, hogy végre békében, a saját szabályaink szerint élhetünk.

Hajnalban a szovjet hadsereg hatalmas túlerővel, rengeteg tankkal megtámadta Budapestet és a nagyobb városokat. Nagy Imre a rádióban kért segítséget a világtól, de senki sem jött a segítségünkre. Elkezdődtek a legkeményebb harcok a szabadságért.

Fiatal fiúk és lányok – akiket Pesti Srácoknak neveztek – hetekig harcoltak a hatalmas tankok ellen a pesti utcákon. Bár a forradalmat végül leverték, és sokakat börtönbe zártak vagy elüldöztek, a Pesti Srácok bátorsága megmutatta a világnak, hogy a magyarokat nem lehet megtörni.
„A magyar nép mindig is szerette a szabadságot. 1956-ban megmutatta a világnak, hogy a bátorság nem ismer korlátokat."
Az 1956-os forradalom emlékezete
A magyar nép mindig is szerette a szabadságot. 1956 nem az egyetlen alkalom volt, amikor fellázadtunk az elnyomás ellen. Itt van két másik nagyon hasonló és fontos esemény:
Régebben, a dédnagyapáink idejében a magyarok a Habsburg Császárság ellen lázadtak fel. Petőfi Sándor és a márciusi ifjak a Nemzeti Múzeumnál gyűltek össze, és pont úgy, mint 1956-ban, ők is pontokba szedték, mit kíván a magyar nemzet – például a sajtó szabadságát.
Több mint 30 évvel 1956 után az emberek álma végül valóra vált. Nagy Imrét és a forradalom mártírjait ünnepélyesen újratemették, az orosz katonák elhagyták az országot, és 1989. október 23-án – pont a forradalom napján! – kikiáltották a szabad Magyar Köztársaságot.